Meg akarsz halni bennem.
Hát te? - kérdezem pontosan olyan hangon, mint mielőtt kiléptél az ajtómon.
A következő reggel azt hittem, a finomító miatt evakuálni kell a várost és azt hallom a hangszórókból. De azt üvöltötték, hogy föltartott kezekkel jöjjek ki. Valami egészen más nevet mondtak és nem akartam tudni, miről beszélnek.
Oldalra fordultam, óvatosan megcsókoltam az arcodat, és kimentem a konyhába kávéért. Megigazítottam rajtad a takarót, másnapos voltál, sápadt és hideg.
A fürdőszobába készültem a konyhából visszajövet, amikor darabokra esett az ajtó. Sokáig nem láttam a portól. Zokogni kezdtem, és egy hang nélkül a szám elé tartottam a mutatóujjamat, hogy ne keltsenek föl ezek - majd minden nap dolgozol a rendszeres rendszertelenségben, fáradt vagy, másnapos, ma is mégy délutánra a biciklivel, és amit ezek akarnak tőlem, az az én ügyem meg az övék.
Kiabáltak. Hangokat kiabáltak, amiket a levegővel együtt beszívtam. A meglassult gravitáció az ajtó darabjaival együtt végtelen zuhanásra hívott. Az ütközés a betonpadlóval nem fájt. Gumitalpak sípoltak a barnás linóleumon. A szoba nem eresztette a tekintetemet, ütem nélkül rángatták a karjaimat, a ruháimat, a hajamat. Az ágyat figyeltem, amelyben fekszel, és minden erőmmel azt kívántam, hogy hagyjanak békén aludni, hogy ne keltsenek föl a zajaikkal. Lassan megtelt a tüdőm a hangokkal, a rövid ritmusok egyre többször akadtak meg a torkomon. Nem a csontjaim, nem a húsom, hanem a ruháim szakadoztak széjjel, a szomszédok pedig lassan gyülekezni kezdtek az ajtó helye előtt. Fejcsóválva végigmértek és jelentőségteljesen lóbálták a házirendet egy rózsaszínre satírozott résszel. Nem tudtam mozdulni, mert mozgattak. Valamit néha két vagy három percig mozgattak, aminek az ösztönös ritmusát átvette a szemem előtti külvilág. Az ajtószilánkok beleakadtak az összevissza repkedő hajamba. Rajtad kívül minden mozgásban volt. Valaki nevetni kezdett, a dallam ide-oda pattogott a koponyámban, és egyre durvább, egyre vadabb röhögéssé fajult. Szorgalmasan kapkodtam befelé a hangokat, az egészeket, feleket, nyolcadokat, hogy ne juthassanak el a füledig.
Egy nő jött, barna hajú, nagyon vékony, lapos talpú cipőben. Színes sál lobogott a nyakában, nem dohányzott és vegetáriánus volt. A szomszédok tömege kettévált, mint Mózes előtt a tenger. Hozzád lépett és nagyon lassan fölemelte rólad a takarónkat. Egy kockát tett a földre és valamit matatott a nyakadon. Mindennél jobban fájt a gondolat, hogy leveszi a lapos talpú cipőjét, kibontja a barna haját és odavackol melléd. Az az én helyem.
A tüdőmbe gyűjtött hangok kitépték magukat a mellkasomból, és a szomszédok kétoldalt a fejükre tapasztották a tenyerüket. Nagyon hirtelen rántottak föl a földről, velem együtt rántottak föl az ágyról téged. A hatalmas fekete ruhás háton is aludtál még.
Egy kicsi, árva, magasság nélküli zörej igyekezett a füled felé a tarkóm tájékáról.
{ }
A barna hajú nő az órájára nézett, kiitta a csészéjét. Kilépett a napsütésbe a teraszról a forgalmas sétálóutcára, és a nyakába simította a színes sálat.
A konyhában a kávéillat kóbor kutyaként kavargott és keresett valakit. Az automata ötpercenként kattintott egyet a gép belsejében.
"Ryan V. rottenburgi lakos ellen a mai nappal vádat kívánok emelni sorozatos rendszerellenes tevékenységre való felbujtás és sorozatgyilkosság vádjával, melynek alapjául a Gondolatrendőrség által a rekonstrukció során megmentett .tho file-ok szolgálnak. Alulírott teljeskörű hozzáférést biztosítok a fönti dokumentációhoz az eljárás zökkenőmentes lefolytatása érdekében, melyhez a Globálpolitikai Osztály kirendelt megfigyelőjének jelenlétét fogjuk kezdeményezni a minél tisztább körülmények biztosítására. Az előzetes vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a vádlott fizikai jelenléte a továbbiak során sem szükséges, újabb szinkronizációs itemek feltöltése után, a 101/1984. iktatószámú ügyirat precedensjellegére hivatkozással és kontroll feltételével a rendszerbe visszabocsáthatónak ítéltük. A 19/0282 sorszámú bizonyíték vizsgálati eredményeinek hivatalos közzétételéig az alábbi utasításokat rendelem el:"
Hát te? - kérdezem pontosan olyan hangon, mint mielőtt kiléptél az ajtómon.
A következő reggel azt hittem, a finomító miatt evakuálni kell a várost és azt hallom a hangszórókból. De azt üvöltötték, hogy föltartott kezekkel jöjjek ki. Valami egészen más nevet mondtak és nem akartam tudni, miről beszélnek.
Oldalra fordultam, óvatosan megcsókoltam az arcodat, és kimentem a konyhába kávéért. Megigazítottam rajtad a takarót, másnapos voltál, sápadt és hideg.
A fürdőszobába készültem a konyhából visszajövet, amikor darabokra esett az ajtó. Sokáig nem láttam a portól. Zokogni kezdtem, és egy hang nélkül a szám elé tartottam a mutatóujjamat, hogy ne keltsenek föl ezek - majd minden nap dolgozol a rendszeres rendszertelenségben, fáradt vagy, másnapos, ma is mégy délutánra a biciklivel, és amit ezek akarnak tőlem, az az én ügyem meg az övék.
Kiabáltak. Hangokat kiabáltak, amiket a levegővel együtt beszívtam. A meglassult gravitáció az ajtó darabjaival együtt végtelen zuhanásra hívott. Az ütközés a betonpadlóval nem fájt. Gumitalpak sípoltak a barnás linóleumon. A szoba nem eresztette a tekintetemet, ütem nélkül rángatták a karjaimat, a ruháimat, a hajamat. Az ágyat figyeltem, amelyben fekszel, és minden erőmmel azt kívántam, hogy hagyjanak békén aludni, hogy ne keltsenek föl a zajaikkal. Lassan megtelt a tüdőm a hangokkal, a rövid ritmusok egyre többször akadtak meg a torkomon. Nem a csontjaim, nem a húsom, hanem a ruháim szakadoztak széjjel, a szomszédok pedig lassan gyülekezni kezdtek az ajtó helye előtt. Fejcsóválva végigmértek és jelentőségteljesen lóbálták a házirendet egy rózsaszínre satírozott résszel. Nem tudtam mozdulni, mert mozgattak. Valamit néha két vagy három percig mozgattak, aminek az ösztönös ritmusát átvette a szemem előtti külvilág. Az ajtószilánkok beleakadtak az összevissza repkedő hajamba. Rajtad kívül minden mozgásban volt. Valaki nevetni kezdett, a dallam ide-oda pattogott a koponyámban, és egyre durvább, egyre vadabb röhögéssé fajult. Szorgalmasan kapkodtam befelé a hangokat, az egészeket, feleket, nyolcadokat, hogy ne juthassanak el a füledig.
Egy nő jött, barna hajú, nagyon vékony, lapos talpú cipőben. Színes sál lobogott a nyakában, nem dohányzott és vegetáriánus volt. A szomszédok tömege kettévált, mint Mózes előtt a tenger. Hozzád lépett és nagyon lassan fölemelte rólad a takarónkat. Egy kockát tett a földre és valamit matatott a nyakadon. Mindennél jobban fájt a gondolat, hogy leveszi a lapos talpú cipőjét, kibontja a barna haját és odavackol melléd. Az az én helyem.
A tüdőmbe gyűjtött hangok kitépték magukat a mellkasomból, és a szomszédok kétoldalt a fejükre tapasztották a tenyerüket. Nagyon hirtelen rántottak föl a földről, velem együtt rántottak föl az ágyról téged. A hatalmas fekete ruhás háton is aludtál még.
Egy kicsi, árva, magasság nélküli zörej igyekezett a füled felé a tarkóm tájékáról.
{ }
A barna hajú nő az órájára nézett, kiitta a csészéjét. Kilépett a napsütésbe a teraszról a forgalmas sétálóutcára, és a nyakába simította a színes sálat.
A konyhában a kávéillat kóbor kutyaként kavargott és keresett valakit. Az automata ötpercenként kattintott egyet a gép belsejében.
"Ryan V. rottenburgi lakos ellen a mai nappal vádat kívánok emelni sorozatos rendszerellenes tevékenységre való felbujtás és sorozatgyilkosság vádjával, melynek alapjául a Gondolatrendőrség által a rekonstrukció során megmentett .tho file-ok szolgálnak. Alulírott teljeskörű hozzáférést biztosítok a fönti dokumentációhoz az eljárás zökkenőmentes lefolytatása érdekében, melyhez a Globálpolitikai Osztály kirendelt megfigyelőjének jelenlétét fogjuk kezdeményezni a minél tisztább körülmények biztosítására. Az előzetes vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a vádlott fizikai jelenléte a továbbiak során sem szükséges, újabb szinkronizációs itemek feltöltése után, a 101/1984. iktatószámú ügyirat precedensjellegére hivatkozással és kontroll feltételével a rendszerbe visszabocsáthatónak ítéltük. A 19/0282 sorszámú bizonyíték vizsgálati eredményeinek hivatalos közzétételéig az alábbi utasításokat rendelem el:"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!