The Grip Co.

Hazaért. Csikordul az ajtó, beteszi maga mögött. Sóhajtva akasztja a kabátot a szekrénybe, a macska hozzádörgölőzik, halványan elmosolyodik. Bekukkant a szobába. A kanapén ülök, füstölög előttem a cigaretta a hamutálban. Kissé kihűlt a kávém, halvány fátyol ült a tetejére. Biccent; én hangosan köszönök. Az asztalra teszi a táskáját, a pillantása megjegyzést fűz a terítő állapotára. Még mindig a műanyag, itt-ott szakadt és kávé-, illetve macskanyomokkal tarkított. Nem mostam le. Még nem vettem újat. Összeakad a tekintetünk. Még ilyenkor sincs szétfolyva a sminkje, diszkréten körbelengi a parfümje. Hátrakötött haján megvillan az izzó fénye, ahogy közelebb hajol. - Megint írsz? Sokat cigizel, nem? Meg se várja, amíg válaszolok. - Több folyadék kéne, úgy nézel ki, mint egy fekélyes csöves. És nemcsak be kéne kapkodni az ennivalódat, főleg nem olyat, amit befalsz. A szobát mikor teszed rendbe? Lecsapom a tollat, próbálok rávicsorogni. Nem megy. - Ne szenvedj már ilyen látványosan. Felsóhaj

http://www.youtube.com/watch?v=zefkHnDkM1s

Faith No More 073 , originally uploaded by Dina Marie . ha csupán a banda 40%-áról készült fotótól már 280 a pulzusom legalább, mi lesz velem kint...? oké, hogy az ember elsődleges érzéke a látás, de alapvetően auditív típus vagyok... végem lesz júliusban, mint a.

Meg akarsz halni bennem. Hát te? - kérdezem pontosan olyan hangon, mint mielőtt kiléptél az ajtómon. A következő reggel azt hittem, a finomító miatt evakuálni kell a várost és azt hallom a hangszórókból. De azt üvöltötték, hogy föltartott kezekkel jöjjek ki. Valami egészen más nevet mondtak és nem akartam tudni, miről beszélnek. Oldalra fordultam, óvatosan megcsókoltam az arcodat, és kimentem a konyhába kávéért. Megigazítottam rajtad a takarót, másnapos voltál, sápadt és hideg. A fürdőszobába készültem a konyhából visszajövet, amikor darabokra esett az ajtó. Sokáig nem láttam a portól. Zokogni kezdtem, és egy hang nélkül a szám elé tartottam a mutatóujjamat, hogy ne keltsenek föl ezek - majd minden nap dolgozol a rendszeres rendszertelenségben, fáradt vagy, másnapos, ma is mégy délutánra a biciklivel, és amit ezek akarnak tőlem, az az én ügyem meg az övék. Kiabáltak. Hangokat kiabáltak, amiket a levegővel együtt beszívtam. A meglassult gravitáció az ajtó darabjaival együtt végtelen zuh

Koszos kis lokál volt a törzshelyem. Falait dohányfüsttől foltos, meghatározhatatlan színű tapéta borította. Az asztalok kopottak, a székek recsegősek. Valamikor feketére lakkozták őket, de az idő csontszínű foltokat radírozott, az egyébként sem vidám színekbe. A bár sarkában régi versenyzongora állt, tetején rumos üveg pihent. A mellette húzódó pult maszatos, pléh lapján poharak sorakoztak, amikkel Csíkos Beni végzett. Vele szemben az italpolcon olcsó, égetett szeszek, és ahogy ismerem őt: áldozatok lesznek az éjszaka hátralévő részében. Edit, a pultos lány lépett a férfi, és a polc közé: – Nem kellene már többet innod – próbálta lebeszélni a férfit. Beni csak morgott valamit, és folytatta tovább a poharazást. A lány megcsóválta fejét, és eltűnt a pult mögötti helyiségben. Amint odakint felgyulladtak a gázlámpák, előkerült Macska, a bárzongorista is. Töltött magának a hangszer tetején álló üvegből, majd elmerült a fekete-fehér csontbillentyűk rengetegében. A jazz dallama úgy járta át

There is a Saturday in the morning, ... the vernal day shines in finally through a shutter first light like happy one does. I lie only, I am not watching something else only get in consider. I want to feel as I enjoy the moment. I feel it finally, that good. That from everything independently good feeling, to lie in the bed so only. Next breakfast, order pile, hangin' with my girl .Walking.. Sunshine lake. Swans, waterfront. And I find myself again. That's me. The minute does not count only, how I am sitting, the waterfront, glitter the grass, swans on the water, talkin about everything...I eatin' my choc, and everything like that as I would like it. For me good. Rare. But exceptional occasion. I smile within, and I find my way back into the past directly. How many days passed outside in the free one, and we were running around only, I saw now again, I rode it there in the grass, than then in the past.. for a long time. Plain things, but these stain happy one ..most I know

Visszaülök a kocsiba és nekivágok az éjszakának. Nem tudom mennyi ideig tart az utazás, csak arra emlékszem, hogy megérkezem a Városba. Kiszédülök a kocsi ajtaján, véres kátrányt és benzingőzt öklendezek a poros földre. Egy kis idő múlva feltérdelek, és félresimítom a szemembe lógó hajamat. Szemügyre veszem a várost. A házak a Dunából nőnek ki, némelyikük csupán egy homlokzat. Az ősi, sosem-lakott tégla épületek vak ablakaikkal bámulják a lábaiknál ólmosan fodrozódó, zöld vizet. A horizont higanyszürke kontúrjai beleomolnak a folyó kristályos tükrébe. Teremtés előtti csend honol a sötét utcákon. Marian áll az autóm mellett, és felsegít a földről. Szebb mint bármi, amit az életemben láttam. Szőke haja hullámzani látszik a holdfényben, szeme tengerkéken izzik. Az arcára kagylók, cápák és csikóhalak árnyékát veti a hullámokról visszaverődő csillagok sápatag tüze. – Tessék, próbáld ki – egy injekciós tűt nyújt felém – Olyan érzés... de majd meglátod! – mosolyog. Nadrágszíjammal elszorítom

Megállok egy útmenti kifőzdénél – a kamionosok miatt éjszaka is nyitva tart. Kávét kérek és citromos süteményt, mint a Született Gyilkosok Mickey-je. - Ismered Oliver Stone-t? – kérdezem a pultos lányt. - Ide nem járnak külföldiek – jön a válasz. Olyan mosolya van, mint Marlene Dietrichnek; melegséggel tölt el. - Melankólia, mon cher! – vigyorgok rá, majd fizetek és távozom. Kilépek az épületből, és összehúzom magamon a kabátomat. A csípős szélben már nem is tűnik olyan mosolygósnak Marlene Dietrich. Nincs kedvem visszaülni a kocsiba, ígyhát hosszan gyalogolok az éjszakai országúton. Kettő óra körül csikorogva fékez le mellettem egy régi Fiat. – Merre mész? – kérdezi franciául a benne ülő fiatal lány. – A Balatonhoz – válaszolom rekedten, miközben lehajolok a kocsi ablakához. – Ülj be, elviszlek magammal! – válaszolja kedvesen, és kinyitja nekem az ajtót. Életem leghosszabb utazása kezdődik. Bejárjuk egész Magyarországot térben és időben. Látom harcolni és letelepedni a vaskor nép

Wake up baby, the sun stares at your face since hours. Pick up your phone, say something unexpected and try to open your eyes. I'm still sleepy although I was on stand-by for a pretty while. 75% of my fingertips are dead on my right hand, that's what - yesterday I thought I try to find out what's the basic note of "Wasting my time" and I couldn't stop playing again. The guy on the phone is pretty awake already, asks me if I have enough food and says similarly boresome and unnecessary things. I'm still sleeping. Wake up baby, open your window, take a deep breath and listen to the birds. Feels pretty good, right? Chill-out in the morning, feels like it was summer and not the early spring. After a sigh and getting back on my sofa I take a dram of my coffee and light a cigarette on. What a peaceful smile from the inside - why do I start thinking Latin although I never learnt? Da pacem Domine... in Deum veritas. I know they are watching me, the One from there

Szakad az eső és nagyon csönd van. Percekkel később jut el a nővér kérdő hangsúlya az agyamig, nem tudom, mire válaszoljak. Nyitva hagyta az ajtót, és nagyon jön be a hideg meg valami fura szag. Kérdeztek, valaki végre kérdezett - válaszolni akarok. Már nincs a szobámban, tehát megkeresem. A folyosón villog a neoncső. Nagy lepkék veszik körül, a legnagyobb zajt az üveghez csapódó rovartestek keltik. Mindenki alszik már...? A nővér megvan, fölismerem a lábáról. Újra lemaradtam a válaszolási lehetőségről: nem hajlandó velem fölvenni a szemkontaktust, ehelyett kitartó sértődöttséggel bámulja a kis gombot a pult alatt. Ez itt vér. Nő-vér. Nem válaszolok. Akkor nem. Keresek valakit, akinek lehet. A folyosó végén sejteni kezdem a recepciós lány sziluettjét, lassan, élvezettel szívok egy korty levegőt a Válaszhoz. Ténfereg. Összeesik. Nem tudom, ki ez az ember, de nagyon nagy és közeleg. A sötétkék munkásruha nadrágszára fegyelmezetten a bakancsába tűrve, a falfehér arcán irreálisan hideg a

A régi BMW-m lassan tíz éve az udvaron pihent. Többször megpróbáltam felújítani, de nem sok sikerrel. Egyre több lett rajta a rozsdafolt és a por; a moha megtelepedett az ablakok gumi tömítéseiben. Ám ahogy beleültem megváltozott a világ. A napszítta ülések poros szaga összekeveredett az olaj, és benzin illatával. Úgy hatott rám mintha kokaint szívtam volna be az áporodott levegő helyett. Ráadtam a gyújtást, és hallgattam a motor karakteres hangját. Hosszan figyeltem a csillagos égboltot, és amikor visszamosolygott a telihold, ráléptem a gázpedálra. Kihajtottam a sötétbe burkolózott kertből, át a néma városon, végig az alvó kukoricaföldek mellett. Egyenesen fel, a hegyek közé. Fagyott szerpentineken száguldottam őrjítő sebességgel. A kanyarokban csikorgott a gumi, és a kocsi hangszóróiból csak nekem sikított a Switchblade symphony. A szívem együtt dobbant a dugattyúkkal, az ereimben benzinnel kevert olaj áramlott. Eggyé váltam az autóval, nem volt többé „az” és „én”.

Elveszíteni, valakit, akit mindennél több számodra. Egyedül lenni, és nem találni semmit ami erőt adna, megnevettetne, csak Te vagy..és semmi más. Te. Önmagadnak. Sírsz a kádban esténként, látod ahogy folyik le a nappal szépen fölkent máz..és este megadod Magad..szétfolyik Rajtad...így telnek a napok..nekem így telt 4 hónap.. Öntudatlan, tudatosan fájdalmasan...de mégis a legerősebben mint valaha életemben... ..aztán jött..jöttem ÉN. Megérintettem ÖNMAGAMAT: Éreztem, hogy vagyok. S amikor valaki átölelt, újra tudtam érezni, amikor rám nevettek vissza tudtam adni..megfogtam önmagam, ez az első ami GRIP. Aztán az az ember akit elveszítettem adott valami újat, VALAKI Újat, Lolát. Barátot. Aki úgy tud érezni, mint én. Akit fel tudok hívni, hajnali 3-kor, és sírhatok Neki fél 5 -ig és ott van, és megoldást találunk, és tudok aludni..ez volt a második GRIP. A Barátok nem a Családod, ahogy egy ember nagyon-nagyon keveri, de bazi nagy kötelék... Nem mondom, hogy könnyű, a grip-jeidit fel kell

Zúg a fejem, gyengének tetszem magamnak így fél éjfél fele. Teregetnem kéne, megkeresni a bankkártyám pink hódját, szerződést átolvasni, belekötni. Telefonálni, hogy nem fog menni, mert nincs rá időm. Összeszedni a padlóról a macska által szétszórt papírokat. Postára menni, bankban asztalt borogatni. Dobost keresni, próbálni. Kinézni valahogy, kialudni magam, nyitva tartani a fülemet, a szememet. Hogy lehet 775 fiókot regisztrálni phishing-célokra?! ennek mennyi ideje van... {Redirecting, please wait...} A föld leggyönyörűbb zsenije a világ másik végén valószínűleg már kegyetlenül jól érzi magát. És mások is, miatta. Még napokig. Vasárnap megnézett közelről. Annyira, hogy észre se vettem, csak azt, hogy nem lélegzem. Pontosabban azt, hogy nem akarok. Tizenhét percben - negyvenben? - beleüvöltötte magamat a fejembe. Ahogy kiejtette a szavait, azon minutában nem én cselekedtem-éreztem aszerint, hanem az az ősvalami bennem. Egész egyszerűen fogta a papírt, amire anyámék lerajzoltak, és mo

Kulcs. Zár. Zörgés. Kattan. Szédelgek az éhségtől. Mindig elfelejtem, szükséges rossz. Ilyenkor este esik le, hogy néha azért nem ártana mondjuk akkorra hagynom a táplálékbevitelt, amikor még van nap az égen. Macska. Jön. Már dorombol. Etetek, itatok. A bakancsom alatt víztócsa keletkezik, mire leveszem a kabátomat, kigabalyodom az össze-vissza kábelezettségből. A bakancsom levétele maga körülbelül hat-hétperces procedúra, de csöndes és néha túl kényelmes társam – kilencvennyolc óta, tehát laza tizenegy-két éve. Ezért aztán nem különösebben sajnálom a fűzögetésére szánt nettó cuzámmen negyedórát. Mert... megérdemli. Nincs melegem. Sosincs. Központi fűtés ide vagy oda, pulóverben közlekedem itthon is átlag kitudjahányszorkettő fordulaton. Átlag. Most nem. Most {nem jó hiányzik valami hiányzik nem jó} inkább garbónyak még följebb hajtását követően megvizsgálom, hogy mi a frászkarika a bajom. Fáradtság negatív, next. Szomj negatív, next. E651-allergia esélytelen, next. Éhség pozitív, sose

Ez a dal volt az első, ami rádöbbentett, arra, hogy van Grip, mindenkinek. Neked is. Ott, Te, Önmagad. Nem egyszerű érzékelni az érzéketlenben, de hidd el megtalálod. Mi is Lolával ezt tesszük, GRIP..az van..van kell...még akkor is ha nagyon nehéz... de ha egyszer találsz egyet már jobban leszel, és érezni fogod:MAGAD. Olvasd el a szöveget, vagy keress rá a számra a Youtube -on, vagy fordíttasd le a szövegét, lényeg az, hogy megértsd a GRIP nem valaki mástól jön. Az Te Magad vagy:-) Losing Grip Are you aware of what you make me feel, baby? Right now I feel invisible to you, like I'm not real.. Didn't you feel me lock my arms around you? Why'd you turn away? Here's what I have to say... I was left to cry there, waiting outside thereGrinnin' with a lost stare, That's when I decided... Why should I care? 'Cause you weren't there when I was scared I was so alone...You, you need to listen! I'm startin' to trip, I'm losin' my grip And I'm i

Nem szeretek más tollával ékeskedni. Most sem teszek kivételt, ékeskedjen a Chili. I'm the rainbow in your jail cell All the memories of everything you've ever smelled Not alone I'll be there, tell me when you want to go -- A rendszer alapzümmögése három napja. Az orvos fejcsóválva annyit mondott, hogy format C: nélkül nem fog menni. Azt még egyszer nem vállalom, marad az invazív terápia Alice in Chains-ék segítségével. Isten engem úgy segéljen... Rá kéne gyújtanom. Valószínűleg helytelen az a meggyőződésem, hogy nem nikotin-, hanem rituáléfüggő vagyok dohányzásilag. Lehet közben jó mély "levegőket" venni és a kezemet is lefoglalom, nem kell tördelni, összekulcsolni, szorítani combhoz, karba, zsebbe, ökölbe. Metakommunikáció-csökkentő, még egy lepel, amely segít takargatni az ösztönlényt. {Katt.} ------------------------------------- Eszeget a maga hiperlassú módján, egyik kezében tányérral hadonászik beszéd közben, a másikban a kék szalvéta ír le sajátságos útvon

Bizony, lassan három hónapja ilyen érzés...:) Hópelyhek. Ezer és ezer fehér kis csillag az égből lefele. Nem, nem esik, épp csak letévelyeg, közben játszanak a fénnyel, a levegővel, az alig létező légmozgással, mindennel. És mindenkivel. És ezért nem lehet rájuk haragudni. Megint feketében vagyok - a villamoson veszem észre. Már rutin, de nem rossz rutin. Nem hangulattükrözés, nem gyász-elszíneződés - ellenben mindenhez passzol és kellően komoly fejem lesz a komolytalanból tőle. Szolid sminkkel meg rajzfilmszemöldökkel elég ütős kombó. Búcsú a békávétól, kártya van, telefon halkít, Flea-t szelíden kitessékelem a neki fenntartott szürkeállományi szektorból. Jó reggelt kívánok. Mivel rajtam kívül senki a liftben, biztos én nyomtam meg a négyes feliratú gombot. Kávékészítés koreaiból, kódok sokaságát írom ide-oda, access oké, szia cég, szia gép, szia user. Szeretlek ám titeket. Nem tudom, mit akarok, hangzik az újabb sikerélmény-gyanús sztori második hetének eleje - pár ironikus szó kísér

{password OK, access permitted Logging in, please wait... Receiving data from server Connection failure, please try again later } Örülnék neki, ha felfognád végre, hogy nem akarom. Nem akarom újrakezdeni. Nem akarlak feleségül venni. Gondolkozz el rajta, mit akarsz tulajdonképpen. Ha belegondolsz, soha nem tudtam neked megadni azt, amire szükséged van. Ez meg nem a te hibád. Füstöt fúj. Hátradől. Miért hazudsz magadnak? Én nem ígértem semmit. Nem mondtam, hogy ebből lesz valami. Persze fönnállt a lehetősége, de nagyon kevés százalékban. Egyszerűen mások az elképzeléseink a jövőről, és láttad, tapasztaltad, hogy nem tudunk együtt élni. Örülök, hogy végre képbe kerültél magaddal, de tudod, vannak olyan személyiségvonásaid, amiket én egy kapcsolatban nem tudok tolerálni. Lépj túl rajtam végre. Nem hiszem el, hogy nem tudsz, csak nem akarsz. És a világ nem így működik. Jobb keze a térdén, a másikkal a cigi amúgy is szűkös hamukapacitásától szeretné megszabadítani a parazsat. Hegyesre forg

{Tájékoztatom, hogy az önnel történő beszélgetést rendszerünk rögzíti. Fölhívjuk figyelmét a rendszeres időközönkénti töredezettség-mentesítésre, mely feltétele a tulajdonában lévő biohardver garanciális - } {csönd} Figyelj, csak annyit akartam... Hallasz...? Hahó... {csönd} Annyit akartam, hogy jól vagyok. Hogy nem kell gyógyszer egy szem se. Semmi. Se rivotril, se kalmopirin, se cévitamin, se semmi. Rendben vagyok. Dolgozom, szeretem a munkámat, szeretem a kollégáimat, a világot, az életet... azt leszámítva, hogy nem lehet gyerekem, egészséges vagyok... hallod? {csönd} {csönd} {csönd} -- két hónappal később -- Fárasztó nap? Nincs olyan. Örvendezős nap van. Amikor van munkám, amit szeretek, és Isten után az egyik nagyon fontos dolog, ami mindig, mindig segít rajtam. Amikor az állomástól hazáig tartó húsz percben búcsút veszek a biztonságtól biztonságig tartó vonatzakatolástól, és Cira kicsi macskaszívében egy csöppnyi harag nélkül kiköveteli magának az első otthoni érintés