(Kár, hogy a klórgáz belélegezve mar,
Kár, hogy a földgáz büdös, mint a szar,
kár, hogy se késsel, se villával se megy,
de kár, hogy a minden a mindennel egy)
- Bevezetés -
Miért nincs még egy nap a héten? Egy lemaradásbehozós. Utána felőlem lehetne megint hétfő. Vagy tudom is én, milyen nap van.
Találtam valakit, aki meghallgat. Lelkifurdalok, mert érdeklem. Olyan sok szép dolog van a világon. De persze ne menj nagyon messze, én is sok szép dolog vagyok. Néha. Akkor végignézek magamon, és rájövök, hogy mégse. Aztán megint, és rájövök, hogy mégis.
Nem irigykedem azokra, akiknek van élete. Csak néha. Akkor végignézek magamon, és rájövök, hogy kurva szánalmas. Aztán megint, és rájövök, hogy mégse.
- Tárgyalás -
Apu ma hatvanéves. Felköszöntöttem. A szerelő bácsi látogatása után, telefonon (bevezetés, 3. pont). Holnap meló meg óra után elmegyek hozzájuk látogatóba.
Apu nem akart szülinapjára semmit. Annyira nem, hogy lecseszett érte, hogy mit akarunk mi neki meglepetést, őt ez nem érdekli és hagyjuk békén.
- De apu, mi örülünk neki.
- Jó, én is örülök, nyilván. De akkor is. Már nem extra. Már megszoktam.
Apu, ezt én most úgy írom neked, hogy tudom, mennyire kicsi a valószínűsége annak, hogy te felmerészkedj erre a sátáni internetre. Annak is kicsi, hogy megtaláld ezt a blogot. De én még mindig szeretek leveleket megírni és aztán eldugdosni őket, ahogy a mama is tette régen. Csak én okosabb vagyok és tudom, hogy te nem netezel, főleg nem blogokat olvasol, és ilyen hülye nevű blogot meg főleg nem.
Tehát.
Apu, biztosan emlékszel arra, amikor nagyon-nagyon berúgtál és én is vörösbort ittam veled az erkélyen, és cigiztél is, de én akkor nem mertem még előtted. Akkor anyu éppen félrelépősben volt, mert kétségbe volt esve. Mert te is kétségbe voltál esve. Anyu hiába mondta, te azért sem. Mert te olyan vagy, hogy azértsem. Makacs vagy, mégy mindig a fejed után, ami mégiscsak inkább a szíved.
Majdnem meghaltál, Apu. Mentél és állomás és mit tudom én még, merre jártál, de írtál egy búcsúlevelet. Anyu állt a kis félszobátok ajtajában, felháborodottan olvasta a kezed írását.
Azt az írást, amivel mindig aláírtad az ellenőrzőmben a sokszor jót, néha szart.
(Már ugyanúgy írom a kilencest, ahogy te.)
Olvasta, ahogy egy kockás füzetlapon szarrá alázod magad. "Az a barom férjem", ilyet írtál, mintha anyut akartad volna olvasni, azt bizonygattad, hogy őt te kívülről, könyv nélkül tudod.
Megmaradt, nem tudom, hogy miről szólt a mondat, a levelet tudom egyedül, hogy nagyon hangos volt, és nem azért, mert anyu hangosan olvasta. Anyu haragudott meg félt egyszerre. Én nem tudom, mit csináltam. Bólogattam meg együttéreztem anyuval, aztán meg elmentem érted a valahova. Azt tudtam, hogy állomás. Mert mondtad nekem ott az erkélyen, részegen.
Hogy hogyan kerültél meg, az már nincs meg. Azt hiszem, nem találtalak és végül anyu ment érted a valahova. De megkerültél és minden ment tovább. Én iskolába, a Tomi talán oviba...? Fogalmam sincs már, de aztán nagyon felgyorsult minden...
És nem emlékszem olyan igazán megünnepelt szülinapodra, Apu. Talán mert te sem mered megünnepelni már hatvan éve.
Holnap majd megkérlek, hogy mesélj nekem a kicsi Gyuszi szülinapjairól.
Mennyi dobostortát tudott megenni a hétéves apukám álmában?
Mennyi gyufásdobozzal meg kisautóval játszott?
Mennyi gólt rúgott a tudomisénkiknek a kitudjavonalról?
Szeretlek, Apu.
Boldog szülinapot.
Kár, hogy a földgáz büdös, mint a szar,
kár, hogy se késsel, se villával se megy,
de kár, hogy a minden a mindennel egy)
- Bevezetés -
Miért nincs még egy nap a héten? Egy lemaradásbehozós. Utána felőlem lehetne megint hétfő. Vagy tudom is én, milyen nap van.
Találtam valakit, aki meghallgat. Lelkifurdalok, mert érdeklem. Olyan sok szép dolog van a világon. De persze ne menj nagyon messze, én is sok szép dolog vagyok. Néha. Akkor végignézek magamon, és rájövök, hogy mégse. Aztán megint, és rájövök, hogy mégis.
Nem irigykedem azokra, akiknek van élete. Csak néha. Akkor végignézek magamon, és rájövök, hogy kurva szánalmas. Aztán megint, és rájövök, hogy mégse.
- Tárgyalás -
Apu ma hatvanéves. Felköszöntöttem. A szerelő bácsi látogatása után, telefonon (bevezetés, 3. pont). Holnap meló meg óra után elmegyek hozzájuk látogatóba.
Apu nem akart szülinapjára semmit. Annyira nem, hogy lecseszett érte, hogy mit akarunk mi neki meglepetést, őt ez nem érdekli és hagyjuk békén.
- De apu, mi örülünk neki.
- Jó, én is örülök, nyilván. De akkor is. Már nem extra. Már megszoktam.
Apu, ezt én most úgy írom neked, hogy tudom, mennyire kicsi a valószínűsége annak, hogy te felmerészkedj erre a sátáni internetre. Annak is kicsi, hogy megtaláld ezt a blogot. De én még mindig szeretek leveleket megírni és aztán eldugdosni őket, ahogy a mama is tette régen. Csak én okosabb vagyok és tudom, hogy te nem netezel, főleg nem blogokat olvasol, és ilyen hülye nevű blogot meg főleg nem.
Tehát.
Apu, biztosan emlékszel arra, amikor nagyon-nagyon berúgtál és én is vörösbort ittam veled az erkélyen, és cigiztél is, de én akkor nem mertem még előtted. Akkor anyu éppen félrelépősben volt, mert kétségbe volt esve. Mert te is kétségbe voltál esve. Anyu hiába mondta, te azért sem. Mert te olyan vagy, hogy azértsem. Makacs vagy, mégy mindig a fejed után, ami mégiscsak inkább a szíved.
Majdnem meghaltál, Apu. Mentél és állomás és mit tudom én még, merre jártál, de írtál egy búcsúlevelet. Anyu állt a kis félszobátok ajtajában, felháborodottan olvasta a kezed írását.
Azt az írást, amivel mindig aláírtad az ellenőrzőmben a sokszor jót, néha szart.
(Már ugyanúgy írom a kilencest, ahogy te.)
Olvasta, ahogy egy kockás füzetlapon szarrá alázod magad. "Az a barom férjem", ilyet írtál, mintha anyut akartad volna olvasni, azt bizonygattad, hogy őt te kívülről, könyv nélkül tudod.
Megmaradt, nem tudom, hogy miről szólt a mondat, a levelet tudom egyedül, hogy nagyon hangos volt, és nem azért, mert anyu hangosan olvasta. Anyu haragudott meg félt egyszerre. Én nem tudom, mit csináltam. Bólogattam meg együttéreztem anyuval, aztán meg elmentem érted a valahova. Azt tudtam, hogy állomás. Mert mondtad nekem ott az erkélyen, részegen.
Hogy hogyan kerültél meg, az már nincs meg. Azt hiszem, nem találtalak és végül anyu ment érted a valahova. De megkerültél és minden ment tovább. Én iskolába, a Tomi talán oviba...? Fogalmam sincs már, de aztán nagyon felgyorsult minden...
És nem emlékszem olyan igazán megünnepelt szülinapodra, Apu. Talán mert te sem mered megünnepelni már hatvan éve.
Holnap majd megkérlek, hogy mesélj nekem a kicsi Gyuszi szülinapjairól.
Mennyi dobostortát tudott megenni a hétéves apukám álmában?
Mennyi gyufásdobozzal meg kisautóval játszott?
Mennyi gólt rúgott a tudomisénkiknek a kitudjavonalról?
Szeretlek, Apu.
Boldog szülinapot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!