Visszaülök a kocsiba és nekivágok az éjszakának. Nem tudom mennyi ideig tart az utazás, csak arra emlékszem, hogy megérkezem a Városba. Kiszédülök a kocsi ajtaján, véres kátrányt és benzingőzt öklendezek a poros földre. Egy kis idő múlva feltérdelek, és félresimítom a szemembe lógó hajamat. Szemügyre veszem a várost. A házak a Dunából nőnek ki, némelyikük csupán egy homlokzat. Az ősi, sosem-lakott tégla épületek vak ablakaikkal bámulják a lábaiknál ólmosan fodrozódó, zöld vizet. A horizont higanyszürke kontúrjai beleomolnak a folyó kristályos tükrébe. Teremtés előtti csend honol a sötét utcákon.
Marian áll az autóm mellett, és felsegít a földről. Szebb mint bármi, amit az életemben láttam. Szőke haja hullámzani látszik a holdfényben, szeme tengerkéken izzik. Az arcára kagylók, cápák és csikóhalak árnyékát veti a hullámokról visszaverődő csillagok sápatag tüze.
– Tessék, próbáld ki – egy injekciós tűt nyújt felém – Olyan érzés... de majd meglátod! – mosolyog.
Nadrágszíjammal elszorítom a felkarom, megütögetem a vénámat és beadom magamnak a kábítószert. Nem várom meg, hogy hatni kezdjen; belegázolok a sötét vízbe. Először a combomon, aztán az ágyékomnál majd a hasamban érzem a kozmosz rettentő hidegét. Ősállatok úsznak el a lábam mellett, méteres tengeri liliomok simogatják a bőrömet, ahogy a város falai felé haladok. Egy idő múlva elfogy a talaj a lábam alól, és úsznom kell. Minden tempónál alábukok a mélybe és igyekszem nyitva tartani a szemem. Óriási, fekete árnyak mozdulnak odalent. Gigantikus polipok, ráják és karéjos rákok köröznek az őslevesben. Amikor elfogy a levegőm, felemelkedem és a hátamon úszok tovább. Autóbusznyi megalodonok jelennek meg mellettem, és kísérnek a város főteréig. Zihálva kapaszkodok fel egy düledező, hínárral borított romra. A holdfény lassan megszárítja a testemet. A visszamaradt kosz, pedig összehúzta a pórusaimat.
Most a nedves falra teszem a tenyerem. Élvezem a sötét színű téglák hidegét. Sóhajtok, odahajolok a kövekhez, és a kézfejemhez érintem a homlokon. Így egészen közelről szívhatom be a por, és a víz illatát. Mindig arra készültem, hogy lássam a nagy vizet. Sosem sikerült ilyen közel kerülnöm hozzá, mint most.
– Olyan érzés mintha valaki figyelne odaátról – fejezem be suttogva a mondatot, amit Marian elkezdett – Talán segít visszatalálnom oda, ahonnan elindultam. Talán véget érhet az éjszakai utazás.
Marian áll az autóm mellett, és felsegít a földről. Szebb mint bármi, amit az életemben láttam. Szőke haja hullámzani látszik a holdfényben, szeme tengerkéken izzik. Az arcára kagylók, cápák és csikóhalak árnyékát veti a hullámokról visszaverődő csillagok sápatag tüze.
– Tessék, próbáld ki – egy injekciós tűt nyújt felém – Olyan érzés... de majd meglátod! – mosolyog.
Nadrágszíjammal elszorítom a felkarom, megütögetem a vénámat és beadom magamnak a kábítószert. Nem várom meg, hogy hatni kezdjen; belegázolok a sötét vízbe. Először a combomon, aztán az ágyékomnál majd a hasamban érzem a kozmosz rettentő hidegét. Ősállatok úsznak el a lábam mellett, méteres tengeri liliomok simogatják a bőrömet, ahogy a város falai felé haladok. Egy idő múlva elfogy a talaj a lábam alól, és úsznom kell. Minden tempónál alábukok a mélybe és igyekszem nyitva tartani a szemem. Óriási, fekete árnyak mozdulnak odalent. Gigantikus polipok, ráják és karéjos rákok köröznek az őslevesben. Amikor elfogy a levegőm, felemelkedem és a hátamon úszok tovább. Autóbusznyi megalodonok jelennek meg mellettem, és kísérnek a város főteréig. Zihálva kapaszkodok fel egy düledező, hínárral borított romra. A holdfény lassan megszárítja a testemet. A visszamaradt kosz, pedig összehúzta a pórusaimat.
Most a nedves falra teszem a tenyerem. Élvezem a sötét színű téglák hidegét. Sóhajtok, odahajolok a kövekhez, és a kézfejemhez érintem a homlokon. Így egészen közelről szívhatom be a por, és a víz illatát. Mindig arra készültem, hogy lássam a nagy vizet. Sosem sikerült ilyen közel kerülnöm hozzá, mint most.
– Olyan érzés mintha valaki figyelne odaátról – fejezem be suttogva a mondatot, amit Marian elkezdett – Talán segít visszatalálnom oda, ahonnan elindultam. Talán véget érhet az éjszakai utazás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!