A kályhából csillagok pattantak az ég felé és megigazították a fekete selyemtakarót az Alföld felett - valahol az idő másik végén gondos kezek simítottak dunyhát egy kis mellkasra, amelyben már kíváncsian pislogott a láng.
Biztos kézzel fogta a kormányt. Bátran nézett a visszapillantó tükörbe és életében talán először hagyta, hogy a visszatükröződő fények a szeme mögé kússzanak és kinyissák a belső teret. A sürgölődő gondolatok körülegy csapásra tűntek el a mindennapi teendők, a megüresedett kezek rácsodálkozva merítettek egy maroknyi fényt. Ahogy hitetlenkedve bámulták a tenyerük közepét, a fény lassan beszivárgott a szög ütötte seben, föl egészen a homlok közepéig.
Látszólag egyedül ült a tölgyfaasztalnál.
- A tárgyalásnak vége, most már lehet gyűrött a ruhád. Tedd csak a fejed ide az asztal szélére, és lélegezz végre szabadon. Tudod, mit jelent ez? Tudod-e már, mint jelent a "Kérjetek és adatik néktek"? Tudtad, amikor kérted. Bátor voltál - tisztában lévén azzal, hogy nem fogsz tudni elsőre mit kezdeni az ajándékkal, mégis kérted. Én, mint szerető Atyád, odaadtam a kezedbe, azután megláttad, azután pedig kibontottad. Nézegesd csak és ne félj - hiszen a tudás benned van. Ne hagyd, hogy az emberi test, az emberi agy, az emberi tudomány elnyomja. Legyen füled, hogy hallj engem. Ha figyelsz rám, vezetlek tovább - ha nem figyelsz, megállsz majd és hagyod, hogy cukorral etessenek.
Hiszen láttad. Láttad Szodomát, láttad a pusztulást, az emberét, a sajátodat. Tudod, hogy mindannyiszor tőlem fordultál el, hogy mást láthasson az evilági szemed. Nem hagylak, gyermek, csak figyelj.
Bólintottam. Egy kicsi, de tiszta hang köszönetet mondott valahol bennem - éreztem a dunyha jótékony melegét, a lábamhoz bújó macska dorombolását. A kezem már percek óta nem volt a kormányon, ehelyett hátul ültem és figyeltem, hogy mikor bukkan elő az út a ködből. A mellettem lévő mozdulat melegítette a kezemet, amely egy pillanatra meghallott egy szívdobbanást. A kis hanghullám a tenyerembe kapaszkodott, a bőrömön át egy érbe került, és egy terembe érkezett, ahol fölerősödött. A mellkasomba érkezve földöntúli tisztasággal pendített meg egy ezüstösen csillámló szálat -
Valami elmondhatatlan erővel tapasztotta a szívdobbanásra a kezemet.
Imát mondtam.
(G. K.-nak szeretettel :) )
Biztos kézzel fogta a kormányt. Bátran nézett a visszapillantó tükörbe és életében talán először hagyta, hogy a visszatükröződő fények a szeme mögé kússzanak és kinyissák a belső teret. A sürgölődő gondolatok körülegy csapásra tűntek el a mindennapi teendők, a megüresedett kezek rácsodálkozva merítettek egy maroknyi fényt. Ahogy hitetlenkedve bámulták a tenyerük közepét, a fény lassan beszivárgott a szög ütötte seben, föl egészen a homlok közepéig.
Látszólag egyedül ült a tölgyfaasztalnál.
- A tárgyalásnak vége, most már lehet gyűrött a ruhád. Tedd csak a fejed ide az asztal szélére, és lélegezz végre szabadon. Tudod, mit jelent ez? Tudod-e már, mint jelent a "Kérjetek és adatik néktek"? Tudtad, amikor kérted. Bátor voltál - tisztában lévén azzal, hogy nem fogsz tudni elsőre mit kezdeni az ajándékkal, mégis kérted. Én, mint szerető Atyád, odaadtam a kezedbe, azután megláttad, azután pedig kibontottad. Nézegesd csak és ne félj - hiszen a tudás benned van. Ne hagyd, hogy az emberi test, az emberi agy, az emberi tudomány elnyomja. Legyen füled, hogy hallj engem. Ha figyelsz rám, vezetlek tovább - ha nem figyelsz, megállsz majd és hagyod, hogy cukorral etessenek.
Hiszen láttad. Láttad Szodomát, láttad a pusztulást, az emberét, a sajátodat. Tudod, hogy mindannyiszor tőlem fordultál el, hogy mást láthasson az evilági szemed. Nem hagylak, gyermek, csak figyelj.
Bólintottam. Egy kicsi, de tiszta hang köszönetet mondott valahol bennem - éreztem a dunyha jótékony melegét, a lábamhoz bújó macska dorombolását. A kezem már percek óta nem volt a kormányon, ehelyett hátul ültem és figyeltem, hogy mikor bukkan elő az út a ködből. A mellettem lévő mozdulat melegítette a kezemet, amely egy pillanatra meghallott egy szívdobbanást. A kis hanghullám a tenyerembe kapaszkodott, a bőrömön át egy érbe került, és egy terembe érkezett, ahol fölerősödött. A mellkasomba érkezve földöntúli tisztasággal pendített meg egy ezüstösen csillámló szálat -
Valami elmondhatatlan erővel tapasztotta a szívdobbanásra a kezemet.
Imát mondtam.
(G. K.-nak szeretettel :) )
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!